A vogelherd ló és a barlangrajzok

Egy mamut agyarának csontjából faragta ki az őstörténeti művész ezt a lovat mintegy 30. 000 évvel ezelőtt. A szobor 2 és 1 hüvelyk hosszú és a 'Vogelherd ló' nevet kapta a németországi barlang után, ahol megtalálták. A régészek úgy vélik, hogy a kifaragott állathasonmásokat a vadászok magukkal vitték, hogy szerencsét hozzanak számukra. A szobor simára kopott, mivel cro-magnon-i tulajdonosa magánál hordta, azt remélve, hogy így sikerül legyőznie néhány valódi lovat a család táplálására.
Az őstörténeti lovas művészet barlangfestői a lóval szembeni tiszteletet is ábrázolták. A sok rajz is bizonyítja, hogy a ló mennyire fontos volt a vadászok számára. A Kőkorszak barlangrajzainak segítségével pillanthatunk be először a ló és az ember kapcsolatába. A Franciaországbeli Lascaux és Pech-Merle, a spanyol Altamira-barlang festményein gyakran zsákmányként ábrázolták a lovakat. De még ezek a történelem előttről, ránk maradt rajzok is arról árulkodnak, hogy az ember igazán fenséges állatnak tartotta a lovat. Az alkotó arra törekedett, hogy a barlang sziklafalainak maradandó vásznán visszatükröződjék a ló szépsége. Különösen figyelemreméltó két francia helyszín: Lascaux, amelynek festményei 17-18. 000 évvel ezelőttre tehetők. Az 1994-ben felfedezett Ardéche-szurdokban talált művek pedig akár 20.000 évesek is lehetnek. A cro-magnon-i művész ügyessége bámulatos, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, milyen kevés anyag állt a rendelkezésére. Valószínűleg egy cserje kisebb ágának végét megrágva készítette el az ecsetet. Természetes anyagokat használt festékként-agyagot, faszenet, ásványokat, amelyeket állati zsírral kevert össze. Európaszerte találtak ilyen festményeket különböző barlangok falain. A színek az eltelt 10-20. 000 vagy még több év ellenére is ragyogóak maradtak.