Bardigiano

EREDETE

A Bardigiano fajta Méneskönyve az 1977. augusztus 2-i Miniszteri Rendelettel született meg, és a Parmai Tenyésztők Megyei Szövetsége kezeli, melynek székhelye a Via Salnitaria 3. alatt található.

A Bardigiano eredetéről szóló első értesülések 1864-bõl származnak, egy olyan "ló változat" történelmi forrásból merítő leírásából, mely meglehetősen homogén, és mely megtalálható a nyugat-Emíliai Appenninektől egészen Lunigianaig. Az állományt kiváló tulajdonságok jellemezték, mint erős testfelépítés és teherbírás, könnyű fej, rövid fülek, dús sörény, robusztus és erős lábak.
A fajta a nevét a Parma megyében található "Bardi" környékéről kapta, ahonnan ered.
A Törzskönyv megalkotásával meghatározták a fajta tipikus jellemzőit, figyelembe véve azt is, hogy milyen környezetben él a ló és milyen munkavégzés kapcsolódik hozzá.
A legtöbbször alkalmazott tartási forma a fél-szilaj tartás; a lovak az év számos hónapjában szabadon vannak a legelőn.

JELLEMZŐI

A Bardigiano rövidhátú lófajta, a természetére nézve kezes, igénytelen, teherbíró. A feje könnyű, az orrhát enyhén homorú, szemei nagyok, élénkek, kifejezők, kívánatos, hogy takarja őket egy sűrű, lelógó varkocs. Nyaka erős, domború, sűrű sörénnyel fedett, a marja közepesen kiemelkedő, háta széles, erősen hangsúlyozott keresztmetszeti átmérővel. A végtagok erős csontozatúak, rövid csüddel, nagyon hosszú patákkal, tehát olyan állatra jellemzőek, mely nehéz talajon él. Szőre barnásvörös pej, a szabályos pejtől a vöröses árnyalattal foltozott feketéig.

Méretei:

Marmagasság: 135-149cm

Törzshosszúság: 165-170 cm

Szárkörméret: 18-22 cm

Használata

A szelekció célja a hátasló és könnyű fogathúzás igényeinek, illetve a falusi turizmus során való használatnak megfelelő forma kialakítása, és ez utóbbi terén a Központi Hivatal évek óta végez kutatásokat a legmegfelelőbb tulajdonságok kialakítására.
1994. év elejétől bevezetésre került egy olyan szelekciós program, mely a genetikai jellemzők és új értékelési metódusok alkalmazása révén lehetővé teszi a fajta genetikai fejlődésének felgyorsítását.

ÁLLOMÁNYA

A Bardigiano állomány Emilia, Liguria dombos-hegyes vidékein, illetve Toscana egyes területein honosodott meg, de más tartományokban is elterjedt; az állományt 3500 lóra becsülik, közülük 1300 a tenyészkanca.