Musztáng

Marmagassága: 140-150 cm

Régi spanyol típus. Emberi befolyás nélkül őrizte meg vad voltát. Heves temperamentumú, erős alkatú lovak, ezért nehéz a tartásuk és a velük való munka. Nincs róluk érvényes fajta leírás, mivel hatalmas területen önállóan, egyedül a természetes kiválasztódás által szabályozva szaporodik. Többsége az 500 évvel ezelőtti spanyol lóra emlékeztet, de a quarter fajtával, valamint az angol telivérrel keresztezett állománya is jelentős.

A XVI. századi spanyol konkvisztádorok által az amerikai kontinensre vitt lovak leszármazottjai. A spanyoloknak szokása volt az újonnan felfedezett területeken a háziállatok szabadon engedése, hogy azok természetes szaporulata vésztartalék legyen a későbbi időkben. A félvadon, vadon élő lovak eredeti tenyészterülete a Grand-folyó környéke volt, de később Észak-Amerika más államaiban is nagy ménesekké szerveződtek. 1819-ig minden emberi beavatkozás nélkül csak természetes kiválasztódás által befolyásolva szaporodtak.

A fehér ember, illetve a transzkontinentális vasútvonalak építése tragikus fordulatot hozott a musztángok életében, a bölényekkel együtt valóságos irtóhadjárat áldozataivá váltak. Az ok kisebb részben volt a vonalak védelme, a munkások hússal való ellátása, inkább az indiánok ellehetetlenítése, a legelőterületek vadállatoktól való „megtisztítása volt”. 1807-ben közel 7000 egyedet hajtottak a tengerbe, hogy ott megfulladjanak. Az 1828-30-as nagy kaliforniai szárazság idején 40.000 musztángot gyilkoltak le. A musztángokat a vadászok is irtották, hogy a sportvadászat céljából betelepített vadjuhoknak ne legyenek vetélytársai. A XX. század elején állati takarmány céljából lőtték őket. 1924-ben naponta 500 musztángot dolgoztak fel kutyaeledelnek.

Nem csoda, hogy a hajdani milliós állomány a század végére teljesen lecsökkent. Habár törvény született a védelmére, még ma is vadásszák a magánterületeken (sőt illegálisan még szövetségi területeken is). A becslések szerint jelenleg 50.000-nél is kevesebb musztáng él Amerikában.