Exmoor

Marmagassága: 125-130 cm körül

Harmonikus megjelenésű, primitív lófajta. Feje kicsi, sörénye és üstöke nagyon dús. Kitűnő az ugróképessége, állóképessége. Szívósak, ellenállóak. A nyaka hosszú, középhosszú, mellkasa mély, szügye széles, háta középhosszú, ágyéka hosszú, a fara jól izmolt, a paták kemények, a lábak rövidek, szárazak. Színe a pej, sötétpej, jellemző rá, hogy az orr körül világosabb színű. Takarmányozással és tartással szemben igénytelen. Munkahasználati tulajdonságai nagyon jók.

Az Egyesült Királyságból, Exmoor-ból származik (Devon megye), ahol félvad körülmények között tartották és tartják. Szoros kapcsolatban áll a dartmoorral. A pleisztocén kori barlangfestmények vadlovaihoz való hasonlósága nem véletlen, a fajta valóságos reliktumnak számít. Nem keveredett más fajtákkal, így megőrizhette az ősi jellegeket. Ezek nemcsak külső bélyegek, az exmoor termékenysége, ellenállóképessége a lóbetegségekkel szemben, szívóssága mind a vad ősökkel való szoros kapcsolatát mutatja. A téli szőrzete vastagabb és vízálló. Két rétege van, a belső rövid és gyapjas, a külső hosszú és zsíros. Emellett erős, kitartó ló, és gyermekpóniként is megállja a helyét.
Az exmorra többször próbáltak javító hatást gyakorolni, de értékeiket elvesztették, így visszavitték őket eredeti környezetükbe, hogy ezeket a jellemző vonásokat ne veszítsék el. A tenyésztő szövetsége 1921-ben alakult meg. Az első méneskönyvet 1963-ban adták ki.